Prológus

Drágáim itt az első rész! Jó olvasását!

A nap hét ágra sütött odakint, de nekem nem volt jobb dolgom mint az érettségi vizsgámra tanulni. Itthon. Egyedül. Péntek délelőtt. Ilyenkor inkább az iskolában ülnék és szidnám a tanárokat mennyi házi feladatot adnak fel, de e helyett itthon ülök a kedvenc bögrém társaságában és várom hogy a házvezetőnő betoppanjon és legyen társaságom. Vagy inkább azt várom hogy a matek tétel csak úgy beugorjon a fejembe. A történelemmel már végeztem de a biztonság kedvéért átnézem majd mielőtt jön a zsémbes magántanárom. Nem akarok úgy járni mint a múltkor, mikor felhívta apámat hogy nem vagyok hajlandó megtanulni azt amit mond, és hogy ilyen neveletlen lányt még nem látott harmincöt év tanítása alatt. Hát apám ezen nem akad fenn mert mindig jó gyerek voltam. A házim mindig kész volt. Azért mert az érettségi mellett nem volt kedvem megtanulni Petőfi Sándor nyílt levelét szóról szóra nem fogja leharapni a fejem. De végül meg kellett tanulnom azt is plusz el kellett olvasnom egy szabadon választott könyvet és huszonöt oldalas elemzést kellett róla írnom. Szóval jobb ha felkészülök a következő találkozásra. Már jó ideje a matekot magoltam mikor hallottam a bejárati ajtó nyitódását. Lerohantam a a lépcsőn és Bertha a házvezetőnőnk kedves mosolyával találtam szembe magam.

-Szia Aranyom! -ölelt magához kedvesen. Igen ő Bertha aki mamám helyett mamám. 

- Úgy örülök hogy megjöttél! Már szörnyen untam a matekot.- engedtem el.

- Ne haragudj hogy késtem, de Benhard apádat is vitte valahova utána hozott ide.- Benhard az inasom, de mindig csak a nagyapámként tekintettem rá.

- Semmi baj.-mosolyogtam halványan-mi jót főzöl?-kíváncsiskodtam.

- Carbonara lesz, a bátyád kívánságára.

Nos, igen. Van egy bátyám Scott. Egyetemista, ügyvédnek tanul. Sokszor gondolkodom el rajta, hogy tényleg rokonok vagyunk e mert ő nagyon okos, de nekem rengeteg tanulás és erőfeszítés olyan intelligensnek lennem mint ő. Nagyon jó kapcsolatom van vele. Mikor kicsik voltunk mindig együtt aludtunk, de most hogy már egyetemista persze itthon lakik de mégis képes naponta kétszer, háromszor felhívni hogy biztos legyen benne, jól vagyok. Scott egy nagyon türelmes jó fiú. A baráti körével viszont már van gondom. Az apám itt Angliában a legnagyobb maffiavezér. A bátyám barátai apám barátinak fiai. Legtöbbször hétvégente vannak itt pókerezni, vagy csak inni. Még soha nem beszéltem velük. Igazából nem is tudják hogy létezem. Ők mindig a nappaliban vagy az étkezőben vannak, én pedig a számukra tiltott helyen. Az emeleten. Nem járnak ide fel. Soha. Nem szabad. Apám jobbnak véli titokban tartani előttük a létezésemet. 

- Kincsem Lola jön ebédre?-nézett rám a házvezetőnőnk miközben kockára szelte a szalonnát.

-Igen, jön.-válaszoltam. Lola a legjobb barátnőm és egyben az egyetlen. Az életem nagyon zűrös szakaszán ismertem meg, de ő mindig elfogadott úgy amilyen vagyok. Teljesen más világ mint én. Lola a nagyon pasimániás, fiúk nélkül nincs jó buli gondolkodású csaj. 

-Megterítesz?-kiabálta ki Bertha az étkezőből. 

Kimentem én is és megterítettem. Az utolsó villát tettem a helyére mikor hallottam hogy a kapunyitó cseng. Az ajtóhoz siettem felvettem a kaputelefont.

- Miss Brock egy Lola nevű lány szeretne beengedést kérni.-szólalt meg a portás.

- Igen persze jöhet.-nyomtam ki a telefont és nyitottam is az ajtót. 

Lola még elég messze járt de én már nyitott ajtóknál vártam. Új fehér conversében szoknyában és egy trikóban volt, rendezetlen szőkés-barna bongyor tincsei ugráltak az arca két oldalán és az összes fogát láttam úgy mosolygott. Táskája szokás szerint csak egyik vállára volt dobva míg  másik kezében a telefonja pihent. A szökőkútnál már futni kezdett és a nyakamba ugrott, úgy ölelt meg. Lolával kb egy magasak voltunk de Lola sokkal dögösebb volt nálam, amit persze ő sosem vallott be, szerinte csak máshogy öltözködünk.

- Hiányoztál csajszi!-szorított magához még jobban. 

- Te is nekem.-nevettem-Gyere kész az ebéd.

Bertha imádta Lolát. Bár a legjobb barátnőmet ki nem? Ketten ültünk le enni mert Bertha sosem hajlandó leülni hozzánk. 

Délután kidolgoztunk pár matek tételt, miközben megérkezett a nevelőnőm Amy. Amy volt aki anyám helyett anyám. Lolával, Scottal,Berthával,Benhardal, mindenkivel jól kijött. Csak apával nem. Apa szerint kicsit sem komoly Amy, de ebben téved. Amy komoly de mégis van valami gyermeki bája. 

- Csajok elmegyünk este valami esti italozóba?- nézett fel a füzetéből Lola.

-Este jönnek a bátyád haverjai, szóval előtte kellene akkor indulnunk. -nézett ránk Amy.

-Tőlem oks!-mosolyogtam. Ritkán elmegyünk esti kávézókba vagy éttermekbe, kocsmába és csajos dolgokról csacsogunk meg természetesen Lol bepasizik. Szerettem az ilyen programokat. Az óra 16:33 mutatott, így gondoltunk nyugodtan készülődhetünk.

Lol egy combközépig érő ruhát választott az itteni ruhásszekrényéből. És az el nem maradható 15 centis tűsarkújával lett még dögösebb. Szinte annyit van itt hogy csodálom hogy ennyi ruha ami abban a kis szekrényben van elég neki.

Amy egyszerű farmert és rövidujjut választott amit egy tök menő karkötővel dobott fel és hozzá illű tűsarkúval.

Én szokásomhoz híven legginst vettem fel magassarkúval és egy laza kötött pulcsival és egy arany nyaklánccal é karkötővel dobtam fel. 

Természetesen a cipőt a kezünkbe vittük mert a lépcsőn lefelé azért egy kicsit veszélyes lenne. Amy a szobában hagyta a telefonját ezért Lollal ketten lépkedtünk lefelé.

De leérve olyan dolog fogadott ami most nem hiányzott. Scott nem egyedül ült a nappaliban.

-Scott te kiket rejtegetsz előlünk az emeleten? -nézett rám egy Scottal egy idős srác-csak nem a csajod?- nyalta meg az alsó ajkát.

Tudom a prológus nagyon rövid lett de gondoltam így izgalmasabb! :)