2.fejezet

A temető

A parkoló üres volt, ahogy a temető is ilyen későn. Sosem féltem sem ilyenkor, sem nappal a temetőben. Remegett mindenem mikor kiszálltam a kocsiból. Lelkiismeret furdalásom volt, mert így hagytam otthon apát.A lábam már automatikusan vezetett a már jól ismert sírhoz.

Julia Freck Brock

      1975- 2009.

Anya, barátnő, feleség.

Igen. Ő az anyukám. 23 évesen szült meg engem. 18 évesen a bátyámat. Fiatalok voltak, és csak megtörtént. De sosem bánta meg. 2009-ben 11 éves voltam, akkor halt meg. És most is azért bánom hogy apától így váltam el, mert anyával is így történt...

Visszaemlékezés:
-Scott! Scott?!-kiabáltam a bátyámnak. 
-Mond Húgi!-nézett ki a konyhából.-Mizu?
-Gyere ki velem a hátsó kertbe, és keressük meg a telefonomat. Tegnap kint hagytam valahol.-húztam el a szám.
Scott hangosan felnevetett.
-Egy újabb mobil Em?Apa kinyír.-nevetett.-A hónapban a második amit elhagysz!
-Tudom! Ezért segíts!-néztem csúnyán.
-Várj csörög a telóm!
-Biztos Anya hogy én nem veszem fel neki és el akarja mondani hogy kérjek bocsánatot.-igen. Összevesztem anyával mert nem raktam rendet a szobámban. De hát pont a kedvenc sorozatom ment.
-Nem. Apa az. Mindjárt jövök.
Vártam. Már vagy tíz perce elment.
-Emily!Öltözz! Anyának autóbalesete volt. Kórházban van, bemegyünk. -csak álltam ott és próbáltam feldolgozni a hallottakat.-Siess már!-kiabált rám. 
Azonnal kapcsoltam. Felfutottam a szobámba és magamra kaptam gyorsan valamit.
Az úton egyikünks sem szólalt meg. Néma csend volt. Féltem. Irtóztam attól mi vár ránk a kórházban.
Apa már ott ült. Az arca megviselt és szomorú volt.
-Apa..?-kezdte óvatosan Scott.
-Gyerekek.-suttogta.-Várom az orvost.Még semmi hír.
Lerogytam a legközelebbi székbe. Mi lesz ha anya..? Nem erre gondolni sem szabad! A fejemben cikáztak a gondolatok.
-Uraim! Hölgyem!-szólított meg minket a fehér köpenyes. -Sajnálattal kell közölnöm a hírt, miként a felesége és a gyermekei édesanyja ma 18:56-kor életét vesztette súlyos ...
És csak mondta. Mondta és mondta. A külvilág megszüűnt. Csak a fájdalom maradt. A pokoli, szívettépő fájdalom. Anya elment. És el sem köszöntem tőle.
--Visszaemlélezés vége--
-Anya.-rogytam le a sírja mellé. Később azt vettem észre hogy egyre húz a sötétség, és nem állok ellen.

Bocsánat a rövid részért! Kérlek haggyatok nyomot magatok után!<3 Nincsa

1. rész

Jó olvasást! 

Scott szemszöge:

Visszaemlékezés: 1 éve:

***

-Fiam most a legfontosabb a húgod nem a haverjaid.-nézett rám szúrós szemmel apa.-És az emelet még mindig tabu.

-Rendben értettem.-bólintottam, majd  visszamentem a nappaliba ahol a három legjobb haverom várt.

-Holnap itthon kell maradnom a kishúgommal. Sajnálom srácok, majd legközelebb elmegyünk bulizni.

-Ok, de legközelebb hívj bébicsőszt.-mondta a legjobb haverom Luis. Felhorkantam.

-Persze, jó. Úgy lesz.-nevettem miközben ők értetlenül meredtek rám. Egy 16 éveshez bébicsőszt? 

***

Visszaemlékezés vége

Emily szemszöge:

Itt állok a legjobb barátnőmmel a nappali közepén, miközben azon gondolkodom hogyan magyarázhatnám ki magam? A csaja? Nem, a húga vagyok. Illetve az eltitkolt "kishúga". De miért nyalogatja az a srác a száját? Ó jesszus! Ha kiderül hogy ki vagyok akkor mi lesz? 

-Lányok idulhat...?-érkezett le, de amint meglátta mi a helyzet elállt a szava.

-Ő... nem a barátnőm...-kezdte el a bátyám.-Emily, bemutatom Adam, Luis, Nick, Patrik, . Patrik, Nick, Luis, Adam ő Emily.

-Nagyon örülök. -állt fel azt hiszem Patrik, és csókolt kezet.

-Én is.-mosolyogtam.

A többiek csak intettek.

-Ő pedig Lola Fitzgerald.-mutatott a barátnőmre Scott.

Neki is intettek. Lola feszülten állt és várta mi lesz.

-Scott áruld már el honnan ismered őket!-mondta Nick. Őt meg jegyeztem fekete hajáról, és iszonyat sötété színű szeméről.-Bemutatkoznál rendesen Cicám?-nézett rám.

Scottra néztem a halványan elmosolyodott, és bólintott.

-A nevem Emily Brock. Én vagy Scott kishúga.-mondtam lassan, érthetően. Féltem hogy fognak reagálni. Kiabálnak? Síri csend lesz? Odajön és azt mondja : Miattad nem mehettem fel az emeletre? 

Mintha megfagyott volna a levegő. Lehunytam a szemem de még így is tudtam mindenki engem néz. Féltem. Most hogy megtudták minden máshogy lesz. Apa ki fog akadni. Nem akarom hogy ideges legyen. Még mindig senki nem szólalt meg.Mindenki arra várt én mondok valamit. A szemem lehunyva tartottam, a jobb kezemmel a  bal könyökömet fogtam magam előtt. Sosem szerettem a középpontban lenni, de most kifejezetten utáltam. Miért nem mond senki egy szót sem? Ha kinyitom a szemem csak egy álom lesz?Nem tudom mennyi idő telhetett el de az egyik fiú megszólalt.

-Hány éves  vagy?-kinyitottam a szemem és két sötétbarna, kiváncsi szempárral találtam szembe magam. Miért érdekli?

-17.

-Scott, szerintem mi mennénk.-szólalt meg Amy. Lola rám nézett és megfogta a kezem.

-Rendben. -bólintott. 

-Apátok úgyis most ért haza.-nézett ki az ablakon a nevelőnőm. Szó nélkül távoutunk és ültünk be a kocsiba.  Én vezettem szokás szerint. Igen, imádok vezetni. Imádom a kocsimat, ami gy BMW és imádom ahogy én irányítok egy ilyen szerkezetet. De leginkább azért vezetek én, mert nem bízom más vezetési tapasztalataiban.  Így biztonságos. 

Az út végig csendben telt.Mikor megérkeztünk a kávézóba, rögtön eldugott helyet kerestünk. 

-Amy... most mi lesz?-tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.

-Nyugi Em! Apád megoldja.-szorította meg a kezem Lol.

-Igen, én is ebben reménykedem.-nézett rám Amy.

A pincér felvette a rendeléseket. Én gyümölcsteát kértem, francia krémessel, Lola pezsgőt ahogy Amy is. Nem kellett sokat várnunk, meg is kaptuk a rendeléseket. Beszélgettünk Lola tanulmányi eredményéről, a felvételimről és Amy az új "pasijáról mesélt.A csajos csevegésünket a telefonom csengőhangja Olly Murs : Wrapped up című száma.

Apa<3

Láttam a képernyőn.

-Szia!-szóltam bele.

-Emily azonnal gyere haza, beszélnünk kell!-halottam ideges hangját.

-Rendben apa. Sietek.

-Óvatosan vezess!-mondta és ki is nyomta.

-Mennünk kell.-néztem a két lányra.

-Engem kiraksz otthon?-kérdezte Lola.

-Persze.-mosolyogtam.

Lola a házuknál megölelt és a fülembe súgta:

-Vigyázz magadra Szivem!

Elengedtem és  bólintottam.

Amit visszaszálltam a kocsiba Amy hadarta is.

-Nem tudom miért kell hazmenni. Nem tudom mit akar az apád. De  Em.... ne mondj semmit amivel feldühítheted. Jó, Érts vele egyet! Bólogass!-mndta, mondta és mondta. A végére nem igen figyeltem mert elmerengtem magamban. Talán baj van? Esetleg beszélni kar velem? Vagy a fiúkkal van valami?

Amint beálltam a garázsba, Amy szállt ki és odajött megölelni.

-Okosan!-mondta. Csak egy bólintásra telt tőlem. 

Fellépdeltünk a lépcsőn, ahonnan a konyhába érkeztünk.

Apa a dolgozószobájában várt, mondta Bertha. 

Minden fiú bent ült. Apa az íróasztala mögül beszélt. Amint meglátott elhalkult.

-Fiúk később folytatjuk.-jelentette ki határozottan, mire az összes fiú kisietett a szobából, utat hagyva nekem, hogy bemehessek.

 -Emily..-kezdett bele-elköltözünk.

Azt hittem elájulok. Nem kaptam levegőt. Elköltözni? Itt kell hagynom Lolát? A megszokott várost? A villát? Az életemet?

-Tessék?-kérdeztem halkan, mert alig jött ki hang a torkomon.

-Em..-sosem hívott így. 

-Apa nem akarok elköltözni.-félbe akart szakítani.-Nem akarom itt hagyni ezt az életet. Apa mikor .... tudjuk mi volt jöttem. Mert kicsi voltam és tudtam hogy muszáj. Most miért?-a sírás határán álltam.

-Emily azt nem mondhatom el...

-Persze!Hagyj ki ebből is. Eltitkolva éltem. Most végre lehetnék olyan mint a többi velem egykorú, de nem. Inkább ott is eltitkolsz! Figyelembe vehetnéd hogy én baromira utálom hogy azt sem tudják hogy létezem.-a  végén már kiabáltam.

-Emily ne merészelj így beszélni velem!-kezdett ideges lenni apa-Scott elfogadta, pedig több barátja van mint neked, úgyhogy neked is menni fog.

Persze Scott, Scott, Scott.

-Rendben! Akkor vidd csak Scottot!-sarkon fordultam és nem törődtem a nevemet kiabáló emberekkel. Beszálltam a kocsimba és mentem amerre az eszem vitt. A temetőbe. 

KÖNYVAJÁNLÓ

Collen Hoover:

                            Szívcspás

"Különleges, egészen más mint a többi... Vedd meg, és olvasd el minél előbb!"Tamara Webber 

Manapság a fiatal lányok ha bemennek egy könyvesboltba, rögtön a romantikus regényeket keresik, kutatják vagy az eladótól kérik azt amelyik most a legolvasottabbak közé tartozik. Elterjedtek a vörös pöttyös könyvek, angyal, pokol vagy más természetfeletti, a Bibliában szereplő emberek, lényekről írt könyvek, személy szerint, az én kedvenceim. Ez a könyv viszont egy másik nagyon híres "családba" tartozik, a Rubin pöttyös könyvek közé. 

 Fiatal nőlnek felső korhatár nélkül!

Már nő lettél z egykori kislányból?

Már volt számtalan pont, ahol legyőzted a félelmet?

Pontok, ahol kiborultál,pontok, ahol már csak röhögtél mindenen?

Pontok, ahol már nem agyaltál,

pontok, ahol erősnek kellett lenned,

é egy másik, ahol elgyengülhettél?

Már tudod hol kezdődik az eksztázis?

Néha eljön a pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz?

      Mindig lesz egy pont ezután is...

Tartalom: ( Nem SPOILER) 

Layken egy tizennyolc éves lány, aki elveszítette édesapját. Ezután édesanyjával és öccsével elköltöznek egy kertesházba, messzire az eddigi otthonuktól. Viszont Layken élete megváltozik mikor megismerkedik az új szomszédjával, Will-el.Will rajong  a slam költészetért. Hamar egymásra talál a két fiatal, ám egy megdöbbentő dolog miatt, az első randevújuk után, nem lehetnek együtt. A két fiatalnak nagyon nehéz próbát kell kiállniuk. De vajon sikerül? Vagy Layken más férfival lesz egy pár? 

Két fiatal harca a szerelemért, egymásért, túlélésért...

Prológus

Drágáim itt az első rész! Jó olvasását!

A nap hét ágra sütött odakint, de nekem nem volt jobb dolgom mint az érettségi vizsgámra tanulni. Itthon. Egyedül. Péntek délelőtt. Ilyenkor inkább az iskolában ülnék és szidnám a tanárokat mennyi házi feladatot adnak fel, de e helyett itthon ülök a kedvenc bögrém társaságában és várom hogy a házvezetőnő betoppanjon és legyen társaságom. Vagy inkább azt várom hogy a matek tétel csak úgy beugorjon a fejembe. A történelemmel már végeztem de a biztonság kedvéért átnézem majd mielőtt jön a zsémbes magántanárom. Nem akarok úgy járni mint a múltkor, mikor felhívta apámat hogy nem vagyok hajlandó megtanulni azt amit mond, és hogy ilyen neveletlen lányt még nem látott harmincöt év tanítása alatt. Hát apám ezen nem akad fenn mert mindig jó gyerek voltam. A házim mindig kész volt. Azért mert az érettségi mellett nem volt kedvem megtanulni Petőfi Sándor nyílt levelét szóról szóra nem fogja leharapni a fejem. De végül meg kellett tanulnom azt is plusz el kellett olvasnom egy szabadon választott könyvet és huszonöt oldalas elemzést kellett róla írnom. Szóval jobb ha felkészülök a következő találkozásra. Már jó ideje a matekot magoltam mikor hallottam a bejárati ajtó nyitódását. Lerohantam a a lépcsőn és Bertha a házvezetőnőnk kedves mosolyával találtam szembe magam.

-Szia Aranyom! -ölelt magához kedvesen. Igen ő Bertha aki mamám helyett mamám. 

- Úgy örülök hogy megjöttél! Már szörnyen untam a matekot.- engedtem el.

- Ne haragudj hogy késtem, de Benhard apádat is vitte valahova utána hozott ide.- Benhard az inasom, de mindig csak a nagyapámként tekintettem rá.

- Semmi baj.-mosolyogtam halványan-mi jót főzöl?-kíváncsiskodtam.

- Carbonara lesz, a bátyád kívánságára.

Nos, igen. Van egy bátyám Scott. Egyetemista, ügyvédnek tanul. Sokszor gondolkodom el rajta, hogy tényleg rokonok vagyunk e mert ő nagyon okos, de nekem rengeteg tanulás és erőfeszítés olyan intelligensnek lennem mint ő. Nagyon jó kapcsolatom van vele. Mikor kicsik voltunk mindig együtt aludtunk, de most hogy már egyetemista persze itthon lakik de mégis képes naponta kétszer, háromszor felhívni hogy biztos legyen benne, jól vagyok. Scott egy nagyon türelmes jó fiú. A baráti körével viszont már van gondom. Az apám itt Angliában a legnagyobb maffiavezér. A bátyám barátai apám barátinak fiai. Legtöbbször hétvégente vannak itt pókerezni, vagy csak inni. Még soha nem beszéltem velük. Igazából nem is tudják hogy létezem. Ők mindig a nappaliban vagy az étkezőben vannak, én pedig a számukra tiltott helyen. Az emeleten. Nem járnak ide fel. Soha. Nem szabad. Apám jobbnak véli titokban tartani előttük a létezésemet. 

- Kincsem Lola jön ebédre?-nézett rám a házvezetőnőnk miközben kockára szelte a szalonnát.

-Igen, jön.-válaszoltam. Lola a legjobb barátnőm és egyben az egyetlen. Az életem nagyon zűrös szakaszán ismertem meg, de ő mindig elfogadott úgy amilyen vagyok. Teljesen más világ mint én. Lola a nagyon pasimániás, fiúk nélkül nincs jó buli gondolkodású csaj. 

-Megterítesz?-kiabálta ki Bertha az étkezőből. 

Kimentem én is és megterítettem. Az utolsó villát tettem a helyére mikor hallottam hogy a kapunyitó cseng. Az ajtóhoz siettem felvettem a kaputelefont.

- Miss Brock egy Lola nevű lány szeretne beengedést kérni.-szólalt meg a portás.

- Igen persze jöhet.-nyomtam ki a telefont és nyitottam is az ajtót. 

Lola még elég messze járt de én már nyitott ajtóknál vártam. Új fehér conversében szoknyában és egy trikóban volt, rendezetlen szőkés-barna bongyor tincsei ugráltak az arca két oldalán és az összes fogát láttam úgy mosolygott. Táskája szokás szerint csak egyik vállára volt dobva míg  másik kezében a telefonja pihent. A szökőkútnál már futni kezdett és a nyakamba ugrott, úgy ölelt meg. Lolával kb egy magasak voltunk de Lola sokkal dögösebb volt nálam, amit persze ő sosem vallott be, szerinte csak máshogy öltözködünk.

- Hiányoztál csajszi!-szorított magához még jobban. 

- Te is nekem.-nevettem-Gyere kész az ebéd.

Bertha imádta Lolát. Bár a legjobb barátnőmet ki nem? Ketten ültünk le enni mert Bertha sosem hajlandó leülni hozzánk. 

Délután kidolgoztunk pár matek tételt, miközben megérkezett a nevelőnőm Amy. Amy volt aki anyám helyett anyám. Lolával, Scottal,Berthával,Benhardal, mindenkivel jól kijött. Csak apával nem. Apa szerint kicsit sem komoly Amy, de ebben téved. Amy komoly de mégis van valami gyermeki bája. 

- Csajok elmegyünk este valami esti italozóba?- nézett fel a füzetéből Lola.

-Este jönnek a bátyád haverjai, szóval előtte kellene akkor indulnunk. -nézett ránk Amy.

-Tőlem oks!-mosolyogtam. Ritkán elmegyünk esti kávézókba vagy éttermekbe, kocsmába és csajos dolgokról csacsogunk meg természetesen Lol bepasizik. Szerettem az ilyen programokat. Az óra 16:33 mutatott, így gondoltunk nyugodtan készülődhetünk.

Lol egy combközépig érő ruhát választott az itteni ruhásszekrényéből. És az el nem maradható 15 centis tűsarkújával lett még dögösebb. Szinte annyit van itt hogy csodálom hogy ennyi ruha ami abban a kis szekrényben van elég neki.

Amy egyszerű farmert és rövidujjut választott amit egy tök menő karkötővel dobott fel és hozzá illű tűsarkúval.

Én szokásomhoz híven legginst vettem fel magassarkúval és egy laza kötött pulcsival és egy arany nyaklánccal é karkötővel dobtam fel. 

Természetesen a cipőt a kezünkbe vittük mert a lépcsőn lefelé azért egy kicsit veszélyes lenne. Amy a szobában hagyta a telefonját ezért Lollal ketten lépkedtünk lefelé.

De leérve olyan dolog fogadott ami most nem hiányzott. Scott nem egyedül ült a nappaliban.

-Scott te kiket rejtegetsz előlünk az emeleten? -nézett rám egy Scottal egy idős srác-csak nem a csajod?- nyalta meg az alsó ajkát.

Tudom a prológus nagyon rövid lett de gondoltam így izgalmasabb! :) 

Fülszöveg

Tudod milyen magántanulóként élni mert az apád az egyik legnagyobb maffiának a feje?Tudod milyen anya nélkül felnőni? Tudod milyen a középsuli utolsó évét a szüleid kastélyában tölteni? Vagy hogy a legjobb barátnődön kívül nincs senkid? Amikor egy személy felbukkanásával a komfort zónád a feje tetejére áll? Válaszold meg magadba a kérdéseket. 




                                      ÉN TUDOM MILYEN 

Sziasztok!

Kedves idetévedt Olvasni vágyó!

A történet ami írni tervezek nem egy átlagos lányról fog szólni! Nem fantasy lesz csak nem hétköznapi.  Szeretnék egy szomorú, enyhén humoros de komoly történetet kreálni a fejemben kialakult ötletekből. A fejezetek közé könyvajánlásokat terveztem, e mellett pedig kedvenc íróim életéről, újabb könyveiknek megjelenéséről fogok pötyögni pár sort. 

E-mail címem (kérdés esetén amit persze commentben névtelenül vagy névvel is megtehetsz) : nincsaa.szamócaa@gmail.com

Kérlek iratkozz fel vagy commentelj!

Mélységes köszönettel, enyhén őrült iró: NincsaSzamóca**